Az ivóvíz előállítása és a fertőtlenítő klórozás

A jó minőségű, egészséges ivóvíz a lakosság napi szükségleti cikke.

A magyarországi vízszolgáltatók lehetőségeiknél fogva mindent megtesznek azért, hogy csapunkból megfelelő minőségű víz folyjon. Mechanikai szűrést végeznek, ülepítik, derítik, sav-, vas- és mangántalanítják a vizet, az egészségre káros mikroorganizmusokat pedig fertőtlenítéssel távolítják el. Általában a klóros oxidáció terjedt el, valamilyen klórvegyület formájában. Ezek miatt azonban a már jól ismert íz- és szaganyagok, mikroszennyezők mellett egyéb, már az egészségre is fokozottan veszélyes klórozott szénhidrogén vegyületek is keletkeznek. Az ország egyes területein pedig, ahol a kitermelt víz keménysége miatt a vízellátó csővezetékeket a vízkőkiválástól védeni kell, különböző adalékanyagokat, foszfátokat adagolnak.

Karbantartáskor, hibaelhárításkor a víz mozgási irányának megváltozásával a csővezetékek belső felületén meglévő lerakódások okozhatnak kellemetlen, gusztustalan vízelszíneződést.

A fentiek tudatában nem meglepő, hogy a közegészségügyi hatóságok által vizsgált vízminták harmada általában nem felel meg az Ivóvíz Szabvány minőségi követelményeinek. A magyar szabvány a víz minőségének mérésére 64 paramétert ír elő, melyből mindössze 11-et mérnek rendszeresen.

Ezen túlmenően a kémiai, bakteriológiai szempontból kifogástalan vizet sem fogyasztjuk szívesen, mert organoleptikus (íz, szag) és esztétikai (szín, zavarossági) szempontokból nem felel meg igényeinknek.

Magyarországon Budapest, Szolnok és Pécs kivételével döntő mértékben felszín alatti (rétegvíz, karsztvíz) vízből állítják elő az ivóvizet. Különösen az Alföld rétegvizeire jellemző, hogy sok helyen sárgás színűek a nagy szervesanyag tartalmuk miatt és esetenként igen nagy az ammónium tartalmuk.

Világszerte, így hazánkban is elterjedt technológiai folyamat az ivóvíz klórozása a fertőző, kórokozó baktériumok elpusztítása céljából, hiszen a több kilométer utat megtevő ivóvíz a vízhálózatban utólagosan is szennyeződhet - fertőződhet. Az 1906 óta használatos (az első világháborúban még harci gázként alkalmazott) elavult technológia az emberi szervezetre káros és ráadásul a csapvíz íze, szaga gyakran kellemetlen miatta. Mivel a klór minden élő szervezetre mérgező, nyilvánvaló, hogy a klórozással az egészségünkre is igen ártalmas anyagok kerülnek az ivóvizünkbe. A szabad klór rendkívül agresszív, a szervezetünkben roncsoló reakciókat okoz, károsítja az emésztőszerveket, véralkotókat és az érfalakat. A klórozáskor nagy számban keletkeznek új anyagok: klórozott szénhidrogének, klórozott metán származékok, daganatkeltő vegyületek klóraminok. Ezen vegyületek is ártalmasak egészségünkre. Emellett a csapvíz a klór és egyes klórozott vegyületek (főleg klóraminok és klórfenolok) következtében szagos, sőt büdös lesz, és az emberek ezért sem használják ivóvízként.

A vízműhöz közelebbi vízhálózatban főleg a nagy szabad klórtartalom okoz szag problémát. Minél messzebbre van a klórozás helyétől a fogyasztó, annál kevesebb lesz a vízben szabad klór (annál kevésbé érzi büdösnek a fogyasztó) de annál több klórozott szénhidrogén keletkezik benne. Ezek mg/l koncentrációban is igen ártalmasak, ugyanakkor a fogyasztó már nem érzi büdösnek a vizet, és azt hiszi, hogy a vize egészséges.

A fentebb említett nagy ammónia tartalmú vizekben a klóraminok keletkezése miatt a fertőtlenítő klórozás hatékonysága egy-két nagyságrenddel kisebb, tehát több klór kell. Következésképpen még több klórozott szervesanyag (klórozott szénhidrogének, klórozott metánszármazékok, daganatkeltő vegyületek) keletkezik, ami fokozottan veszélyes az emberi szervezetre.

Ma már köztudott, hogy az a klór, ami elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, gombákat, algákat a vezetékben, az emberi sejteket is károsítja. Megtámadja a száj, a nyelőcső, a gyomorés a belek nyálkahártyáját, felszívódva a vérereket és a szívizmot is károsíthatja. Összefüggésbe hozták a klórfogyasztással a meddőség kialakulását is (30%-ban felelős érte). Amerikai kutatások bizonyítják, hogy 93%-kal fordul elő gyakrabban daganatos megbetegedés ott, ahol klórozott vizet isznak. A klórozás hatására másodlagos – úgynevezett halogénezett metánszármazékok - alakulnak ki a vízben (a vízben lévő – a talaj átmosásából eredő – szerves anyagokból), közel 60-féle van belőlük. Ezek az anyagok egytől – egyig daganatkeltők.

Igaz, hogy a klórozás a vírusokat, baktériumokat elpusztítja, de sajnos a szervezetbe jutva tovább folytatja romboló hatását. Válogatás nélkül elpusztítja a jótékony mikroorganizmusokat is, melyeknek jelentős szerepük van az anyagcserében és a vitaminok termelésében (pl. K-vitamin, melynek hiánya vérzékenységhez vezet, vagy a B-vitamin, melynek hiánya a depresszió kialakulását eredményezi). A jótékony baktériumok hiánya miatt kialakult betegségek egyik legveszélyesebb és legrafináltabb formája a candidiázis, azaz a szervezet elpenészedése. Ennek következtében több mint 100 betegség alakulhat ki, többek között a rák is. A jótékony mikroorganizmusok elpusztulása következtében a szervezet védekező képessége megszűnik, és fogékonnyá válhat minden egyéb betegségre.

A klór az érfalakon egy kocsonyás réteget képez, melynek köszönhető a szív- és érrendszeri betegségek jelentős része.

A klór mérgező hatásával mindig is tisztában voltak a szakemberek, de 1974 óta azt is tudják, hogy a klór a vízben kis mennyiségben mindig jelenlévő szerves anyagokkal rendkívül mérgező, rákkeltő, mutagén vegyületeket hoz lére. Hogy mik ezek a vízben állandóan jelenlévő szerves anyagok? A válasz meglepően egyszerű: kis mennyiségű izzadtság, hám, haj, vizelet, menstruációs vér, kozmetikumok. A vízbe fertőtlenítés céljából bejuttatott, már magában is mérgező klór ezekkel az anyagokkal reagálva alakul még veszélyesebb mérgekké. A klórozás során képződött vegyületek, mint a nátrium-hypoklorid, klóramin, diklóramin, nitrogén-triklorid, kloroform és valószínűleg még számos más nem vizsgált vegyület rákkeltő hatású, mutagén. A klór és néhány ivóvízben felelt vegyülete olyannyira agresszív anyagok, amelyek képesek az emberi sejtek örökítőanyagaihoz (DNS, RNS) közvetlenül is kapcsolódva mutációkat előidézni.

A Magyar Ivóvíz Szabvány az ivóvízben megengedett legmagasabb aktív (szabad) klór szintre nézve előírja: „a fogyasztóhoz jutó víz aktív klór-koncentrációja az a legkisebb érték legyen, amelyet a hatásos fertőtlenítés és az újraszennyeződés megelőzése érdekében feltétlenül tartani kell”. Ez a rendelkezés látszólag figyelembe veszi a klór veszélyes mivoltát, azonban rendkívül tág lehetőséget ad az értelmezésre.

Talán kevesen tudják, hogy a nyári nagy melegben a gyorsabban szaporodó kórokozók ellen több klór bevetésével küzdenek, így azonban a víz az egészségügyi szabványoknál akár 30 %-kal magasabb klórtartalmúvá is válhat. Az eredmény: kórokozóktól többé-kevésbé mentes, mégis nagyon veszélyes „ivóvíz”. (S ha nem is haladja meg a szabad klórszint a megengedett határt, a kevés méreg is méreg.)

A fentiek ellenére is a víz klórozása elkerülhetetlen, mert a fertőtlenítés nélküli vezetékes víztől biztosan megbetegednénk, csak idő kérdése, hogy mikor. Tudvalevő, hogy a fertőtlenítés felfedezése, bevezetése előtt a víz terjesztette a legnagyobb járványokat, melyek során nagy városok szinte teljes lakossága kihalt (pl. Hannover, kolerajárvány).

Fertőtlenítésre, klórozásra tehát szükség van, de ezt a mérget miért igyuk meg a vízzel együtt? Miért fogyasztanánk el bármivel a csomagolóanyagát is? A klór ugyanúgy védi a vizet a fertőzéstől, mint bármilyen csomagolóanyag az ételt, italt. Legyen természetes a víz „csomagolóanyagának” is az eltávolítása, mint bármely más élelmiszeré annak elfogyasztása előtt. Sokan a fenti tények ismeretében forralni kezdik a vizet. Tudni kell, hogy a forralás közben pont a tiszta víz párolog el - ami a desztillált víz - és a szennyezett víz marad töményebb formában az edényben.

Az ivóvíz előállító vízművek részben már elismerik a klórozás negatív hatásait, de a keletkező ártalmas anyagok eltávolításához aktívszén szűrést kellene beiktatni a víztisztítási technológiába, amelynek költsége többszörösére emelné az egyébként is magas vízdíjat. Ezért azt ajánlják, hogy az összes ivóvíz 15-20 %-át kitevő emberi fogyasztásra használt vizet a felhasználás helyén kell megtisztítani. Erre szolgálnak a háztartási víztisztító készülékek.

 

Oldal: A víz fertőtlenítő klórozása
TISZTA VÍZ... EGÉSZSÉGES KÖRNYEZET... - © 2008 - 2024 - tiszta-viz.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat